Április 27-én 15 év körüli fiatalok egy csoportja zenét hallgatott, s közben "rap-csatáztak". A 15 éves francia fiatal, Matisse is a fiatalok között volt, s a zenélés közben leszólta a vele egyidős afgán rappelését. Az elkövetőt Rahimnak hívják, afgán állampolgárságú, és Kabulban született. Egyes franciaországi források szerint Matisse "rasszistának értelmezhető megjegyzéseket tett", ámbár ez csak az elkövető álláspontja, a tanúk nem tudták igazolni a "rasszizmust". Az afgán "tinédzser" - ahogy a francia nyelvű sajtó fogalmaz - erre hasonlóan reagált, mint az itthoni színes "fiatalok", s verekedni hívta a francia fiút, aki azonban legyőzte az ifjú sáskát. Érdekességként megemlítendő, hogy amíg a 15 éves afgán gyilkost "tinédzsernek", addig a 15 éves fehér áldozatot "fiatal férfinak" nevezi a franciaországi sajtó.

A megleckéztetett afgán a vereséget követően hazament, s magához vett egy kést. A késsel azonnal visszament a többiekhez, és szíven szúrta a francia fiút. A helyszínre ekkor odaérkezett az afgán anyja is, és lekevert néhány pofont – a földön vérző francia áldozatnak, aki nemsokára belehalt sérüléseibe.

Az afgán gyilkos egyébként nem volt ismeretlen a franciaországi hatóságok előtt. A közösségi médiában Allahra esküdve fenyegetéseket írogató sáska néhány napja már „büntetésképpen” bírósági felügyelet alatt állt, és el volt tiltva a fegyverviseléstől, miután egy fiatalember torkához kést szorítva rabolta el annak mobiltelefonját. Elbeszélések szerint egyébként a kis patkány büszkén kérkedett a "büntetésével". Ezenkívül még egy rablásban vett részt korábban.

Az áldozat családja egyébként ismert a városban, no nem a viselkedésük miatt, mint a beilleszkedni képtelen sáskák klánjai, hanem munkájuk miatt: jó hírnévnek örvendő vendéglőt vezetnek, s fiuk is szakácsnak készült, hogy továbbvigye a családi vállalkozást.

A châteauroux-i ügyészség "szándékos emberölési kísérlet" miatt indított nyomozást. A hatóságok úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy az eseménynek "nincs vallásos háttere, semmi köze az iszlamizmushoz. Ez egy "utcai harc" volt."

Ha eltekintünk attól, hogy a támadó előzőleg Allahra esküdözött, hogy a késével bosszút áll egy másik ügyben, akkor is feltehetnénk a kérdést: ha vallási vetülete nincs is (miért is lenne, ugye...), akkor van-e faji? Az "anya" viselkedése egyértelműen mutatja, hogy semmiféle szánalmat, a legkisebb irgalmat nem tanúsították áldozatuk iránt. A francia hatóságok hiába akarják "egyszerű" utcai harcnak, gyilkosságnak beállítani, mert a tény az, hogy igenis faji és/vagy vallási indítékok mozgatják a beilleszkedni képtelen idegeneket.

A meggyilkolt fiatal emlékére a helyiek kegyeleti felvonulást tartottak, mely érintette a fiú iskoláját, a szülői házat, a szülők éttermét, illetve egy másik vendéglátóhelyet, ahol az ifjú a gyakorlati képzésben vett részt.

Thibault Lanxade prefektus mindenkit nyugalomra szólított fel a megemlékezés előestéjén, annak érdekében, hogy ne legyenek "incidensek".

A megemlékezésen 8000 ember volt jelen, ami egyébként is tekintélyes létszám, de annak függvényében még figyelemreméltóbb, hogy a város mindösszesen 43 000 lakossal rendelkezik.

Francia nacionalisták április 30-án Annecy városában megrongálták a kóserjobbos Les Républicains (A republikánusok) pártirodáját, amiért együttműködnek a bevándorlókkal. Egy nappal később Lille-ben a helyi antifák klubját érte támadás, amiért a sáskák pártfogásában segédkeznek.

A fiú halála miatt egy pár fős, szélsőjobboldalinak mondott csoport utcai demonstrációt tartott a városban, ahol "Ébredj, francia ember!", "Igazságot Matisse-nak!" valamint "Afgánok, kifelé!" transzparensek is láthatóak voltak. A hatóság az esettel kapcsolatban közölte, hogy "figyelnek minden szélsőséges csoportot", s minden olyan eseménnyel kapcsolatban fellépnek, "amelyik nem a köztársaság szellemével van összhangban".

Matisse édesapja, Christophe Marchais az RTL-nek nyilatkozva figyelmeztetett: „Ne keverjük a dologba a politikát! Óvakodjunk a jobboldalról vagy más irányból érkező politikai kizsákmányolástól!" A szülők továbbá kérték, hogy ne hozzák szóba az elkövető(k) nemzetiségét, mert senki sem tudja, hogy mi történt(?), s meg kell várni a vizsgálatokat.

Jól mutatja a franciaországi és európai liberális társadalom hozzáállását, hogy saját véreinek legyilkolásakor is a legfontosabbnak a szentséges politikai korrektséget tartják.

Mint apa, képtelen vagyok felfogni a szülők hozzáállását. Nem tudom, és nem is akarom megélni a gyászukat, de ugyanakkor hogy tudja gyermeke halálakor is a jobboldalt támadni, s a sáskákat védeni?

Úgy vélem, hogy az ember halála után két módon él tovább: egyrészt egy nem materiális síkon, a lélek halhatatlansága által; valamint fizikai síkon az utódokon keresztül, kik az összes ősük genetikai kódját magukban hordozzák, s így örökké éltetve őseiket, s nemzetüket.

Gyermekvállalással és azok helyes nevelésével, nem pusztán a jövőt szolgáljuk, de "megfizetjük adónkat" a múltnak is. Ezzel is őseinket tiszteljük meg, kik "kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell". "Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt, és övék a jelen" - ahogy fogalmaz József Attila.

Nem csak a szülőktől rabolták el gyermeküket az afgán állatok, de megannyi száz és száz korábbi generációtól az életet! Ez olyan bűn, amit egyetlen ember nem bocsáthat meg, mert nem csak az ő tragédiája ez, hanem a régieké, a nemzeté, a fajé! Sok-sok ezer esztendős vérségi kincset, mely generációról generációra tovább folydogál az ereinken keresztül, hogy lehet feláldozni a PC oltárán?

A fiatal fiú esete nem csak tragédia, de figyelmeztetés is: akit elvágnak a gyökerétől, az fizikailag még ugyan él egy ideig, de az életet tápláló szellemi és lelki síkon halál vár rá, mely a fizikai létet is megpecsételi.