 Ezeknek csak jogaik vannak - Nyírtasst összefekáliázni is |
Az egész amerikai zsidóság számára rendkívül kellemetlen, óriási negatív publicitás mellett visszafelé elsült ügy miatt a Lubovics szektához tartozó Elazar Bogomilsky rabbi hétfő reggel visszavonulót fújt, elnézést kért a történtekért és visszavonta a perrel való fenyegetést is. A kis golfkocsikkal közlekedő és a karácsonyfákat újra felállító repülőtéri munkásokat nagy taps, az egyetemi előadótermekben szokásos, sikert jelző hangos láb- és kézdobogás és üdvrivalgás fogadta minden folyósón és beszálló kapunál. A karácsonyfák tehát maradnak és mellettük az idén sem lesz menórás gyertyatartó a nagy forgalmú nemzetközi repülőtéren.
Az ügy októberben kezdődött, mikor az előrelátó Bogomilsky rabbi Mitchell Stein-t, a repülőtéren dolgozó egyik hittársát beküldte Mark Reis igazgatóhoz, hogy a zsidók azt szeretnék, ha decemberben a nemzetközi érkezési oldal fogadócsarnokában egy hatalmas gyertyatartót állítanának fel. Később, miután a repülőtér ünnepi feldíszítési terve elkészült, a rabbi küldötte már azonos számú és méretű gyertyatartókat követelt mindenhova, ahol karácsonyfa áll. Bogomilsky rabbi a nyomaték kedvéért levelet íratott Harvey Grad ügyvéddel, aki nem teljesítés esetén azonnali bírósági perrel fenyegette meg az egész Port of Seattle Commission-t. (Ehhez a város önkormányzatának tulajdonában álló céghez tartozik minden Seattle-ben található kikötő és repülőtér).
Stein arra a valóságtartalmát a hitelével együtt már régen elvesztett és nevetségessé vált indokra hivatkozott, hogy: "a decemberi ünnepek remek alkalmat adnak arra, hogy az igazgatóság kifejezze elhivatottságát és örömét a többszínűség és különbözőség iránt".
Reis főnöke, John Creighton, a Port of Seattle Commission vezetője helytelennek találta az agresszív és fenyegető módon előadott "kérést", ezért válaszlevelében - a liberális nyugati parton az ilyen témákban teljesen szokatlan határozottsággal - megtagadta a rabbi követelését, és a többi vallás képviselőjének bejelentkezése előtt, a felháborodás csillapítása valamint a fizikai összecsapások elkerülése végett péntekről szombatra virradó éjszaka összegyűjtette a repülőtér területéről a karácsonyfákat. Az ügy bekerült a napi hírek közé és utána országszerte egész hétvégén keresztül, a húsz centi vastag és több kilós vasárnapi újságoktól kezdve a délutáni televíziós csevegő műsorokon át az esti hírösszefoglalókig mindenki ezzel a témával foglalkozott.
Beindult a faxok, e-mailek és levelek áradata is: a levélírók Creighton döntését 99,9 százalékban (a baloldali helyi újság, The Seattle Times adata) helyénvalónak és jogosnak ítélték. A korrektnek semmilyen körülmények között nem nevezhető politikai korrektség nevű betegségből gyors tempóban kigyógyuló amerikaiak hasonló arányban küldtek az ügyben teljesen ártatlan, más államokban fekvő zsinagógáknak is felháborodott hangú és jó tanácsokkal ellátott üzeneteket.
A Seattle Christmas Tree Story (a Seattle-i karácsonyfa története) hatására keresztény ügyvédek ezrei ajánlották fel szükség esetére az ingyenes munkájukat. Alan Sears, az Alliance Defense Fund, az egyik arizonai ügyvédcsoport vezetője kijelentette, hogy "őszintén szólva röhejes, hogy a keresztény amerikaiaknak kétszer is meg kelljen gondolniuk azt, hogy karácsonyi ünnepeket kívánjanak egymásnak." Sears ezzel a zsidó szervezetek által hatalmas összegekkel támogatott különböző keresztényellenes mozgalmakra utalt, amelyek a karácsony szót és a vallási ünnep keresztény eredetét, tartalmát és jelképeit egyszerűen száműzni akarják nem csak a szótárból, de az emberek tudatából is.
A karácsonyi megbékélés jegyében végül is az óriási többség szájíze szerint lezárult történet végén mind a két oldal főszereplője a mikrofonok elé állt, és mosolytalan, egymás felé nagyon udvarias hangú nyilatkozatot adott. "Bogomilsky rabbi nem kérte azt, hogy szereljük le a karácsonyfákat a repülőtéren, ez a mi döntésünk volt..., mi nagyra értékeljük a rabbinak az arra irányuló igyekezetét, hogy együttműködjön velünk annak érdekében, hogy minél előbb magunk mögött hagyjuk ezt az ügyet" - olvasta fel Pat Davis, a Port of Seattle Commission igazgatótanácsa elnöknőjének levelét Bob Parker szóvivő. "Hasonlóan minden hívő emberhez, mi is örülünk annak, hogy a fák ismét állnak" - kerülte ki a karácsony szót Bogomilsky rabbi nyilatkozata.
2005-ben az egész világon élő emberek 33 százaléka (2,1 milliárd fő) volt keresztény vallású, 24 százaléka (1,3 milliárd fő) vallotta magát muszlimnak, és 14 százaléka (900 millió fő) volt a hindu vallás híve. A világon élő összes zsidó létszáma a Föld lakóinak alig 0,2 százalékát (14 millió fő) teszi ki.
Egy öt évvel ezelőtti felmérés szerint az Egyesült Államokban 129 millió 926 ezer ember sorolta magát valamelyik keresztény egyház tagjának. Ugyan ebben a felmérésben 2 millió 831 ezer ember mondta magáról hogy izraelita vallású, így tehát akkor, 2001-ben az Egyesült Államokban a keresztények közel negyvenhatszor voltak többen mint a zsidók.
Az utóbbi három évben az USA lakossága főleg Mexikóból, Közép- és Dél-Amerikából érkező illegális bevándorlók nagy száma miatt idén októberben elérte a 300 milliót. Ennek köszönhetően a magukat kereszténynek tartó embereknek száma ma kb. 175-180 millió főre tehető, a zsidó vallású polgárok száma elsősorban a természet törvényeinek megfelelően szétesett Szovjetunió országaiból Izraelbe, majd onnan az állandósult háborús helyzet elől hazafiatlan módon rövid időn belül az Egyesült Államokba özönlő zsidó származású bevándorlók miatt 3-3,2 millió főre emelkedett.
Az izraelita vallású emberek száma ma hozzávetőlegesen az USA lakosságának mindössze 1,2 százalékát teszik ki, tehát 2004 decemberében a keresztény vallású amerikaiak száma több mint ötvenszer múlta felül a zsidó vallású amerikaiak számát.
A zsidó vallás hagyományos módon öltözködő haszid Lubovics szektájának térhódítása az 1700-as évek végén a mai Fehéroroszország területén található Ljubavicsi városkából indult és az évtizedek során nyugat felé haladva áthúzódott Kelet-Közép-Európa területére.
A Magyarországon élő Lubovics zsidók közül sokan a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén, a keleti határ melletti Szatmárban, Nyírségben és környékén éltek, és a biztonságosabb vallási és jobb anyagi körülményekkel kecsegtető Újvilágba való elvándorlásuk már a századforduló idején megkezdődött. A II. világháború után a magyarországi Lubovicsok többsége is Kanadába és az Egyesült Államokba vándorolt ki.
Ma az egész világban szétszórtan élő Lubovics szekta követőinek együttes létszáma alig éri el a 200 ezer főt.
A jövőre vonatkozóan azért egy apróságot érdemes még megemlíteni ezzel a két nap alatt nevetségessé vált repülőtéri karácsonyfa-állítási üggyel kapcsolatban: azt, hogy a karácsonyfa sem most, sem korábban nem volt soha vallási szimbólum. Az egyetemes kereszténység vallási jelképe a kereszt.
A Seattle-i repülőtéren nem keresztet állítottak, hanem karácsonyfát. A budapesti Országházban régebben nem keresztet állítottak, hanem karácsonyfát. Ezzel az erővel ez a Földön élő miniatűr vallási közösség azt is követelhetné az óriási többségtől, hogy tiltsák be a zöld színt, mert a fenyőfának zöld színe van, és a fenyőzöld a kedvenc színe a fradistáknak és a muszlimoknak is.
A karácsonyfa állítása egy Németországból eredő, történelmi mértékkel nagyon fiatalnak tekinthető szokás, amit először egy 1570-ben kelt brémai keresztény krónika említ. Az erdőben kivágott, hazavitt és Szentestére feldíszített fenyőfa szokása csak évszázadok múlva és lassan terjedt el Európában. A tradíciót az 1700-as évek közepén a Rajna alsó folyása mellett egy tömbben élő, a protestantizmusnak ellenálló és a római katolikus vallásukhoz hű maradt német városokban újították fel. Bécsben, a Magyarországhoz ezer szállal kötődő osztrák fővárosban például csak 1816-ban, Párizsban, a fény városában pedig 1840-ben állították fel az első karácsonyfát.
A karácsonyfa szokása ezután a különböző vallásoktól függetlenül gyorsan elterjedt az egész világon: látható a szingapúri utcákon, a moszkvai KGB székház környékén a sikeres akciók emlékére és a közelgő januári ortodox karácsony tiszteletére ünnepi díszbe öltöztetett Dzserzsinszkij téren, a Miami-i kikötőkben himbálózó számtalan yacht fedélzetén, kenyai falvak poros utcáin, a grönlandi eszkimók jégkunyhóinak pici ablakában és Manokwari-nak, Pápua Új-Guinea fővárosának csillogó kirakataiban is.
A karácsonyfát kommunisták is nagyon szerették, főleg azért, hogy "fenyőünnep" néven a decemberi ünnepeket megszabadítsák a vallási jellegétől. Az 1950-es évektől kezdve minden évben Magyarország sok vidám úttörője, nyakában a vörös zászló egy foszlott darabjával az Országház kupolájában felállított nagy karácsonyfa körül táncolt - ma már erre sincs pénz. Fletó és csapata letatárjárta az országot, ezért ennek köszönhetően Magyarországon már parlamenti fenyőfára sem futja. Fa hiányában Fletó gyerek az idén csak a Szemlőhegy utcai családi örökségnek számító villa nagy ebédlőasztala körül tudja ismét bemutatni a világszerte megcsodált tánctudását, és a biztonsági szolgálatok tagjainak és a jól megérdemelt jutalommal kitüntetett rendőrök csemetéinek sem kell ebben a hideg időben a Műveleti térre metrózniuk.
A gyertyatartót formáló menóra viszont csak és kizárólag egy több ezer éves vallási jelkép, a zsidóság legszentebb vallási szimbóluma. A ma is forró talajú Közel-Keleten található Sínai hegyen égő bokrot jelképezi úgy, ahogy Mózes is látta. A zsidók eredetileg a ma használatos nagyméretű gyertya helyett olíva olajban égő kanócot tettek bele, az első fennmaradt menóra ábrázolás kb. Kr.e. 40-ből származik. Az évezredek folyamán ez az ősi zsidó vallási jelkép a zsinagógákból bekerült az otthonok falai közé, és az évvégi zsidó ünnepek meghatározó vallási jelképévé vált.
Tehát az a követelés, hogy a "vallási egyenlőség és a politikai korrektség jegyében" mind a két "vallási jelképet" egyszerre egy időben használják, nos, az enyhén szólva - mondjuk úgy, hogy - csúsztatás.
Egyébként ezt az évszázadok óta a legtöbb ember előtt ismert tényt a Népszabadság internetes honlapján közzétett, ezzel a témával foglakozó politikailag abszolút korrekt cikkhez mellékelt angol nyelvű tévéfelvételen nyilatkozó személyek többször is hangsúlyozzák.
(Gondola nyomán)
Kapcsolódó cikk:
Nőket molesztáltak a nyírtassi zsidók
